jegyzem meg, hogy amilyen hülye vagyok, tényleg jeleztem pár ismerősnek a Facebookon, hogy mire készülök, és kértem őket, mielőtt még valahogy nagyon kellemetlenné válna a dolog, beszéljenek le róla. Aztán persze rájöttem, hogy ennek semmi értelme, hiszen nem nekik írnám, amit írok, sőt. Ha magamnak, akit történetesen ismerek, akkor mindegy, s ha valaki mégis elolvasná ezeket, akkor pedig leginkább anonim szerzőként van értelme a megjelenésnek (a személy úgysem jelent semmit, ha nem csámcsogható sztárról van szó).
Na, miután erre rájöttem, kitöröltem a bejegyzést, és nagy valószínűség szerint ezzel meg is oldódott az ismeretlenség kérdése, mivel késő éjjel volt, amikor minden normális ismerős szórakozik valahol, és nem a francos FB-t nézegeti.
(fotó: Pixabay.com)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
