A bohóc, mint létező dolog, az egyik legnagyobb perverzió, amivel a többé-kevésbé ártalmatlan hétköznapokban összefuthatunk.
Persze sokféle bohóckarakter létezik, s valóban, vannak olyanok, akik érzik a határt, ameddig átalakulhatnak, ahol még éppen megállnak a rettenetesség elérése előtt, talán, mert maguk is félnek a továbbitól.
De, mint minden szakmában és szakmán kívül, a bohóccá önmagát nem csak átvitt értelemben formáló többség nem érti a lényeget, hogy a bohóc elsődleges feladata a lélek gyógyítása, sőt, az ilyesmire magasról tesz, részben, mert nem is hallott efféléről, részben pedig, mert ha mégis
hallott róla, magasról tesz rá. És akkor még vannak azok, akik egyenesen élvezik a rémmé válást.
(fotó: Pixabay.com)
Hiszen ez történik, egy kafkai átalakulás, minden alkalommal. Az igazi horror ugyanis az ember természetes szörnyűségében rejlik, a psziché félelmetes, titokzatos és kíméletlenül önző bugyraiban, a csapdákkal tűzdelt tudatalatti útvesztőkben, ahol bármikor kifordulhat önmagából a világ. Ahol az aranyos, piros krumpliorr halotti maszkkal, őrültre festett szemekkel, véres szájjal és a lehető legbizarabb hajzattal egészül ki, és ekkor még csak az arcnál tartunk.
Arcbőre ocsmány vigyorba fehéredve szárad kiugró arccsontjára, állkapcsára, előremeredő fogazatára. A korábban még emberi alak esetlenségében tántorgó torz zombivá formátlanodik, kezeiből irdatlan, kesztyűs mancsok nőnek, lábfejei sosemvolt méretű, ormótlan bakancs hordozócsonkjaivá redukálódnak. A túlméretezett, csüngő-lógó-himbálódzó ruhák szedettvedettsége és kaotikus színei tovább erősítik a már csak koordinálatlan mozgásra képes, rettenetesen torz, szellemi képességeit csak nyomokban bíró szörnyszülött hatását.
Azt hiszem világos, hogy miért kapnak bohócok, sőt, bohócokat mintázó bábok előkelő helyet különféle horrorfilmekben. És az sem lehet véletlen, hogy ilyen fura-szörnyeteg nevet kapott: kuloulrophobia.
Hát csoda, hogy az átlagbohóc látványától, sőt, gondolatától is kiráz a hideg, a tehetetlenség súlyos tömege nehezedik a lelkemre, és már csak egyre tudok koncentrálni, nevezetesen, hogy lehetséges menekülési pontokat keressek?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
