Ez valami 22-es csapdája. Vannak a nyirkos tenyerűek, akiknek a keze folyamatosan izzad. Vagy csak egyes személyek váltják ki belőlük ezt a kellemetlen, fokozott vízkieresztést? Akárhogy is, alkalmanként rosszul leszek tőle.
Úgy értem, minden alkalommal...
Aztán persze nem érhetek semmihez, mert csak átviszem azt a nyúlós, tapadós, a tojásfehérjénél valamivel hígabb érzetű trutymót a kezemről a bármi másra, és ezt persze nem szívesen tenném. Tehát apró udvariassági szünet után (lehetőleg feltűnésmentesen) bevetem magam a legközelebbi mosdóba.
Egyébként pedig fene az úgynevezett nemek közti egyenlőségbe, mikor annyiféle köszöntési forma létezik, ott van például a kézcsók (na jó, ez divatjamúlt), a távolságtartó megölelés vagy vállba veregetés, a kézfej, ököl vagy alkar számtalan formában megvalósítható összeütögetése, a tenyerek egymáshoz, vagy a másik szívéhez illesztése, bár elismerem, nőkkel szemben ez nem egyértelműen csak üdvözlő gesztus... Esetleg az ujjak háborús-katonás filmekből jól ismert halántékhoz emelése, vagy a homlokhoz, ha a közel-keleti változat jobban bejön.
A közösségi média újabb csatornákat nyitott, ma már kifejezett csevegőprogramokon, vagy bonyolultabb rendszereken át is megúszhatjuk az érintkezést, elég egy smiley, egy konzervativ "hello", vagy egy "szia, te már itt/bent is vagy?". Én azonban a személyesebb kapcsolatok híve vagyok, pech vagy sem.
Nekem az integetés tetszik a legjobban.
Apropó: másnak még nem tűnt fel, hogy a Sixtus-kápolna mennyezetét borító freskók közül az egyiken, Ádám teremtésén SEM fognak kezet a főszereplők? Ha nincs is rá bizonyítékom, de Michelangelo is jól ismerhette a tenyérizzadás jelenségét.
(fotó: Pixabay.com)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.