Az egyik első fóbiám. Persze gyerekként nem töprengtem egy pillanatig sem a számomra akkor még ismeretlen fogalom tartalmi elemzésén, így utólag pedig meglehetősen nehéz (na jó, az én memóriám sajátosságainak tükrében egyenesen értelmetlen) valós fóbia-bekövetkezési sorrend felállítását célul kitűzni.
(fotó: Pixabay.com)
A pókfóbia elég ismert jelenség, filmekből, sőt filmcímből is felidézhető az arachnophobia szó. Mindenki ismeri e félelem okát ...
jegyzem meg, hogy amilyen hülye vagyok, tényleg jeleztem pár ismerősnek a Facebookon, hogy mire készülök, és kértem őket, mielőtt még valahogy nagyon kellemetlenné válna a dolog, beszéljenek le róla. Aztán persze rájöttem, hogy ennek semmi értelme, hiszen nem nekik írnám, amit írok, sőt. Ha magamnak, akit történetesen ismerek, akkor mindegy, s ha valaki mégis elolvasná ezeket, akkor pedig leginkább anonim szerzőként van értelme a megjelenésnek (a személy ...
Elsőre – saját magamnak – nagyon összetett. Mert szar ez a blogírás. Egyrészt a kezelőfelület érthetetlen. Hogy fog ez az egész kinézni, amit most itt bekínlódok? Netán van valamilyen időkorlát, aminek átlépése után azonnali adatvesztés lép fel, és megsemmisül a gépelgetésem? Kín bevallani, hogy utálok használati útmutatókat olvasni, geek nem vagyok, de még mezei felhasználónak is kevés, tulajdonképpen korunk végtelenül lusta, ...
Első. Kukoricabelső.
A francnak akarnék én blogot írni... kinek kell még egy púp a hátára? A blogok tele vannak önjelölt próféták, szatírok, perverzek, zavarodottak megnyilatkozásaival, vagy éppen gyáva, sebzett és rejtőzködő személyek gyászos sunnyogásával. Ilyen társasághoz csatlakozni nem valami felemelő érzés, még akkor sem, ha elvétve egy-két magamfajtával is találkozhatok, vagyis olyannal, akinek:
1.) fogalma sincs, mi a fenének ...
