Egyszer, valahol a szabadban tartózkodva, arra emlékszem, hogy valamiféle urbánus helyen álltam, furcsa érzésem támadt. Nappal volt ugyan, de a Hold jól látszott. Ám mintha megmozdult volna. Persze minden hold mozog, de ezt a mozgást csak a környezethez viszonyítva érzékeljük, annyira lassú. Amíg…
A bohóc, mint létező dolog, az egyik legnagyobb perverzió, amivel a többé-kevésbé ártalmatlan hétköznapokban összefuthatunk. Persze sokféle bohóckarakter létezik, s valóban, vannak olyanok, akik érzik a határt, ameddig átalakulhatnak, ahol még éppen megállnak a rettenetesség elérése előtt, talán,…
Az egyik első fóbiám. Persze gyerekként nem töprengtem egy pillanatig sem a számomra akkor még ismeretlen fogalom tartalmi elemzésén, így utólag pedig meglehetősen nehéz (na jó, az én memóriám sajátosságainak tükrében egyenesen értelmetlen) valós fóbia-bekövetkezési sorrend felállítását célul…
jegyzem meg, hogy amilyen hülye vagyok, tényleg jeleztem pár ismerősnek a Facebookon, hogy mire készülök, és kértem őket, mielőtt még valahogy nagyon kellemetlenné válna a dolog, beszéljenek le róla. Aztán persze rájöttem, hogy ennek semmi értelme, hiszen nem nekik írnám, amit írok, sőt. Ha…
Elsőre – saját magamnak – nagyon összetett. Mert szar ez a blogírás. Egyrészt a kezelőfelület érthetetlen. Hogy fog ez az egész kinézni, amit most itt bekínlódok? Netán van valamilyen időkorlát, aminek átlépése után azonnali adatvesztés lép fel, és megsemmisül a gépelgetésem? Kín bevallani, hogy…
Első. Kukoricabelső.
A francnak akarnék én blogot írni... kinek kell még egy púp a hátára? A blogok tele vannak önjelölt próféták, szatírok, perverzek, zavarodottak megnyilatkozásaival, vagy éppen gyáva, sebzett és rejtőzködő személyek gyászos sunnyogásával. Ilyen társasághoz csatlakozni nem…
